Kérdezősködtünk, hogy melyik vágányról indul a 11 óra 5 perces. Természetes, hogy senki sem tudta; a Waterloon sohasem tudja senki, honnan indul valamelyik vonat, vagy hova megy, itt általában semmit sem tudnak. A hordár, aki a holminkat átvette, azt mondta, szerinte a második vágányról indul, míg a másik hordár, akivel utóbb vitattuk meg a dolgot, olyasvalamit hallott harangozni, hogy mégis az első vágányról megy. Az állomásfőnök viszont meg volt róla győződve, hogy a helyi vágányról fog indulni.
Hogy véget vessünk a dolognak, fölmentünk az emeletre, és megkérdeztük a forgalmi felügyelőt, aki azt válaszolta, hogy éppen most találkozott valakivel, aki a harmadik vágányon látta a vonatot. Lementünk oda, de az ott sétáló hivatalnokok úgy vélekedtek, hogy az a southhamptoni gyors, vagy ha nem az, akkor a windsori csatlakozó vonat. Abban azonban bizonyosak voltak, hogy nem a kingstoni, de hogy miért olyan bizonyosak benne, azt nem tudták megmondani.
A mi hordárunk később azt fejtegette, hogy az emeleti vágányról indul; azt hiszi, hogy ismeri is azt a vonatot, így aztán oda is felmentünk, és megkérdeztük a mozdonyvezetőt, vajon Kingstonba megy-e? Azt felelte, nem tudja egészen bizonyosan, de azt hiszi, hogy igen. De bárhogy is áll a dolog, ha ő nem a 11 óra 5 perces kingstoni, akkor valószínű, hogy a 9 óra 32 perces windsori vagy a 10 órás Wight – szigeti gyors, de mindenesetre abba az irányba megy, különben is majd meglátjuk, ha odaértünk.
Megsimogattuk a tenyerét egy ezüstdarabbal, és megkértük, legyen ő a 11 óra 5 perces kingstoni.
– Úgysem fogja ezen a vonalon senki sem megtudni, ki maga, és merre megy. Tudja az utat, induljon el csöndben, és menjünk Kingstonba – mondtuk.
– Hát bizony, nem is tudom, szabad – e vagy sem – felelte a derék férfiú -, de hiszen szokott Kingstonba valamilyen vonat járni; nem bánom hát, megteszem. Tessék azt a félkoronást ideadni! Így jutottunk mi Kingstonba a Londoni és Délnyugati Vasúttal. Később aztán rájöttünk, hogy valójában az exeteri postavonattal mentünk, és hogy órákat töltöttek Waterloon a keresésével, de senki sem tudta, hova lett. […] “
Jerome K. Jerome: Három ember egy csónakban (angol író, publicista)
Vidám hétvégi olvasmány!
A teljes mű elérhető: https://www.scribd.com/…/Jerome-K-Jerome-Harom-ember-egy-cs…